Manapság nincs olyan ember, aki ne hallott volna az „élethosszig tartó tanulás” unalomig ismert szlogenjéről. Kevesen tudják azonban, hogy ennek mi a racionális / logikus magyarázata.
Az elmúlt napokban elkaptam egy sorozatot az egyik közéleti véleményoldalon, amelyben különféle szerzők arról elmélkednek, hogy is néznek majd ki a 2020-as évek; hol tartunk majd 10 év múlva.
Megjelent: https://azonnali.hu/cikk/20200227_ujra-beleptunk-a-szorongo-ember-koraba
„A „felgyorsult világ”, amely alighanem egyidős klisé az emberi kultúrával, most is előjön, méghozzá két fontos ciklus megváltozásában. Az egyik ilyen ciklus az emberöltő. Ez alatt azt a 30-40 évet szokás érteni, amely egy ember aktív éveit öleli fel, a korai húszas éveitől kb. hetvenéves koráig. Mármint hagyományosan jelenti ezt. A babyboomer-generáció előtt ugyanis nagyjából tényleg az volt a helyzet, hogy a művelt nyugaton egy férfi olyan 70-75, egy nő pedig 75-80 évet élt legfeljebb, ebből az utolsó 10-15 évet már súlyos betegségekkel küszködve. Még egy-két generációt visszamenve pedig másfél-két évtizeddel (a világháborúkat beleszámolva pedig még többel) kevesebb ideig élt az ember. (…) a jövőben azzal kell számolni, hogy a korábbi 30 éves emberöltő egyre inkább 50 év körül lesz.
[…]
A másik ciklus az innovációs ciklus rövidülése. A napóleoni háborúkat olyan puskákkal vívták, amelyekbe elölről kellet lőport, golyót tenni, majd valami rongyot vagy papírt beletömködni, és az így 2-3 perc alatt megtöltött puska, ha elsült, akkor 50-60 méternél messzebbre nem hordott. Az első világháborút, száz év múlva viszont már olyanokkal, amelyekbe hátulról tettek és nem golyót, hanem szerelt lőszert, és 2-3 perc alatt tíz célzott lövés simán megvolt, akár többszáz méterre levő célok ellen. Ez száz év volt.
Az első világháború repülő drótakadályaitól Kurt Tank professzor nyilazott szárnyú sugárhajtású vadászgépeiig már nem telt el ötven év. A szuperszonikus vadászokig innentől nem telt el húsz. A korábbi ipari forradalmak tehát vagy kb. olyan gyakran történtek, mint egy emberöltő, vagy még ritkábban is. Amikor tehát a porosz oktatási rendszer alapjait keressük, azt látjuk, hogy egy ember simán leélte akár születéstől halálig az egész életét úgy, hogy a világ körülötte nem változott meg. Az oktatási rendszer tehát sokáig megelégedhetett azzal, hogy a világ, ha leegyszerűsítve is, de az iskolában megtanítható, A-Z-ig.
A felgyorsult innováció azonban ezt lehetetlenné teszi. (…) Az innovációs ciklusok ma már harminc év körül járnak. Ennyi időnként megy végbe több tudományágban is a Thomas Kuhn által leírt paradigmaváltás, és ennyi időnként alakul át az élet egy vagy több területe teljesen. És ez a ciklus rövidül.Az emberöltő pedig lehet, hogy hamarosan 60 év lesz, vagyis azzal kell majd számolni, hogy egy ember életében akár három olyan cezúra is lehet, amikor – ha marad az oktatás a poroszos-hagyományos – kidobhatja az összes bizonyítványát és diplomáját.
[…]
De a legfontosabb változás az lesz, hogy a következő évtized végére minden embernek a Földön el kell fogadnia, hogy nem lehet egy tanulással egy életet letudni. Az emberiség vezető ereje az az emberfajta lesz, rassztól és vallástól függetlenül, aki folyamatosan képes lesz új ismeretek befogadására és szintetizálására.”
Eddig a cikk, a kiemelések pedig tőlem vannak. Remélem, hogy inspiráló volt, és adott muníciót, hogy miért is nincs alternatívája az „élethosszig tartó tanulásnak”!
Hát akkor jó munkát és kitartást kívánok magunknak! 
