Gyakran kategorizáljuk az embereket aszerint, hogy sikeresnek vagy sikertelennek, illetőleg győztesnek vagy vesztesnek tartjuk-e őket.
Azt azonban sokszor nehezebb megmondani, hogy mi az igazi különbség közöttük.
Talán nem árulok el nagy titkot, hogyha a gondolkodásmódot emelem ki, hiszen ha elfogadjuk a nagy tanítók felismeréseit – „Azzá válsz, amire a legtöbbet gondolsz!” – akkor bizony nem mindegy, hogy mire is gondolunk a legtöbbet.
Két lehetőséged van:
- Arra gondolsz, hogy miként érheted el a sikert, és nem számít, hogy hányszor vallasz közben ideiglenes kudarcot (pontosabban, ahogy Edison is mondja: több ezer módját találod meg sikeresen annak, hogy hogyan nem érheted el a célod); vagy
- Arra gondolsz, hogy miként kerülheted el a kudarcot mindenáron – hogy nehogy lebőgj, negatív kritikával illessenek, stb.
Mindenkiben (benned is, bennem is) megvan mindkét gondolkodásmód.
És azokon a területeken, amelyeket elég ideig gyakoroltunk, és nem foglalkoztunk az ideiglenes „vereségekkel” – például kisgyermekként a járás megtanulásakor, vagy az iskolában az olvasás, az írás és a számolás megtanulásakor – csak idő kérdése volt, hogy mikor fogunk győzni.
Azokon a területeken viszont, ahol kétségeink vannak, hogy képesek vagyunk-e elérni a végső sikert, hajlamosak vagyunk arra, hogy az ideiglenes vereségeket véglegesnek fogadjuk el, mondván, hogy ennyi erőfeszítést nem ér az egész.
Gondolkodj el azon, hogy mely területeken vagy valójában kudarckerülő, holott nagyon szeretnéd azt, hogy eredményes legyél. És dolgozz azon kitartóan, hogy átkattintsd a kapcsolót!
Jövő héten folytatjuk 🙂