2 évvel ezelőtt már olvastam Ryan Holiday-nek „Az ego az ellenség” c. könyvét, ami akkor óriási hatást gyakorolt rám. Úton-útszélen mindenkinek ajánlgattam, mert annyira helyénvalóak voltak a benne lévő tanítások és a példák.
Pont úgy éreztem magam magam, mint az az olimpiai bajnok sífutó, aki a könyvhöz ajánlást adott („Legszívesebben kitapétáznám a szobám falát a lapjaival.”)
Most újra a kezembe vettem, és bár ezúttal nem terveztem felfalni (akkor 1-2 nap alatt végigolvastam), a hatása ismét csak döbbenetes.
Még a legelején tartok, napi 1 fejezetet dolgozok fel, de a mai reggeli olvasás újra csak szíven talált.
A fejezet címe: „Lenni vagy tenni?”. Ez a rész az amerikai (de talán a világ) történelem egyik legjobb vadászpilótájának gondolkodásmódjáról szól.
John Boyd szerint el jön a pillanat az életedben, amikor választanod kell:
- Az egyik utat választva: „LEHET BELŐLED VALAKI” – ekkor kompromisszumokat kell kötnöd, és akár hátat is kell fordítanod a barátaidnak. Viszont befogadnak a klubba, előléptetnek, elismerésekben és vastag pénztárcában lesz részed.
- A másik úton járva: „TEHETSZ VALAMIT” – a hazádért, az ügyedért, a családodért és magadért. Lehet, hogy nem léptetnek elő, talán nem leszel a vezetőid kedvence. De hű maradsz magadhoz és a barátaidhoz.
Az egyik esetben birtokolod a tekintélyt; a másik esetben Te magad vagy a tekintély! Az egyik esetben lenyűgözöd az embereket, a másik esetben Te vagy lenyűgöző.
Közelítsük ezt a mindennapi gyakorlathoz:
Ahhoz, hogy választani és dönteni tudj: ismerned kell a célodat. Ez segít megválaszolni a kérdést.
Ha a célod túlmutat saját magadon, akkor minden egyúttal könnyűvé és nehézzé is válik.
Könnyűvé, mert tudni fogod, hogy mit kell tenned; minden a cselekvésről fog szólni, nem az elismerésről. De nehezebbé is, mert minden lehetőséget alá kell vetned annak a vizsgálatnak, hogy ezáltal közelebb kerülsz-e a célod eléréséhez.
John Boyd, a valaha élt egyik legjobb vadászpilóta a „TENNI” útját követte. Céltudatos volt, a modern kori Szun-ce-nek is tartják. Halála után egy fióknyi beváltatlan csekket hagyott maga után, több ezer dollárnyi értékbe, amit magáncégek képviselőitől kapott, ám ez számára mindig a megvesztegetést jelentette. Ezredesi rangnál nem jutott magasabbra, amikor előléptetést kaphatott volna, mindig megfeledkeztek róla. Ahogy a történelem is: nevét az utókor nem igazán tartja számon.
