Boldog új évet kívánok! 🙂
Talán nem túlzok, hogyha azt mondom, hogy minden évben ezek a napok a célkitűzésről szólnak.
Abban mindenki egyetért, hogy célokat érdemes kitűzni, azonban azzal már vitáznék, hogy hasznos-e folyton célorientáltnak lenni.
A célok nem mindenhatóak; van egy kezdő és egy végpontjuk, és ha csak ebben tudsz gondolkodni, akkor valójában sose érzed magad jól, mert folyamatosan ahhoz kötöd a boldogságodat, hogy „ha majd azt a célt elérem…” Azonban, ha célorientált vagy, akkor amint eléred, már egy másikat tűzöl ki magad elé.
Ezért sokkal fontosabb, hogy legyen egy víziód egy hosszabb távú (3-5 éves) jövőről. Hogyan akarsz élni? Kikkel és hol? Milyen környezet vegyen körül? Hogy nézzen ki egy napod? Milyen legyen a megjelenésed? Kik legyenek a barátaid? Milyen autót vezetsz? Stb.
Ha összeáll a víziód, ami legyen mindenképpen inspiráló, akkor nyert ügyed van. Sokkal könnyebb lesz mellette ugyanis emocionálisan elköteleződni, mint egy-egy konkrét cél mellett, ami legtöbbször egy mérhető eredmény (x megrendelés, y találkozó, stb.)
Ezért arra kérlek, hogy mától fogva fordíts időt arra, hogy a víziódat újra meg újra végigfuttatod magadban. A legegyszerűbb, hogyha leírod a forgatókönyvét, és újra és újra lefuttatod az elméd képernyőjén, mint egy mozifilmet.
Milyen célokat is érdemes kitűzni?
Olyanokat, amelyekért küzdened kell. Michelangelonak tulajdonítják a mondást, hogy: „Nem az a baj, ha nagyot álmodunk, és nem érjük el, hanem az, ha kicsit és elérjük”
A feladatod az, hogy a céljaiddal kilépj a komfortzónádból. Ez nem azt jelenti, hogy stresszeld túl magad, hanem hogy egy picit minden célodhoz fel kell növekedned.
Három zónát ismerünk:
1. A komfortzónánkban a legkényelmesebb tartózkodni, azonban ott ritkán csinálsz olyat, amire büszke leszel.
2. A másik kerülendő hely: a pánikzóna, ahol folyamatos stressz alatt vagy, ami rosszat tesz az egészségednek, a kapcsolataidnak és a lelkiállapotodnak.
3. Ezért a célokat a növekedési zónába tűzd ki. Amiért meg kell feszülnöd, de nem csinálod ki magadat.
Ha hónapok óta nem mozogtál, akkor ne a maratonnal kezdd el a futást.
Menj ki egyet sétálni, és néha kocogj bele. Amikor ez már simán menni fog, és a komfortzónád részévé válik, akkor jöhet egy 5-6 kilométeres táv. Majd egyre több és több, és végül elérhetővé válik a maraton is.
Eredményes célkitűzést és jó megvalósítást kívánok!
