A mai napra egy olyan témát választottam, amivel már biztos, hogy benned is időről időre felmerül. Sokszor számomra is kihívás. Ez pedig az, hogy „Hogyan motiválj másokat?”
Tegyük fel, hogy a Te motivációd rendben van. Vannak céljaid, és teljes mellszélességgel ki is tartasz mellettük. Ilyenkor felmerülhet a kérdés, hogy „oké, de akkor mit csináljak a munkatársaimmal / a gyerekemmel / a házastársammal, stb.? Hiába vagyok tudatos; hiába vagyok pozitív és optimista, ők nincsenek benne a személyiségfejlesztésben. Hogyan tudnám megváltoztatni őket?”
Kezdjük azzal, hogy nem feladatod megváltoztatni őket. Nem a felelősséged, hogy megoldódjanak a problémáik, és az sem, hogy hogyan döntenek. És tudom, hogy sokszor frusztráltnak érzed magad, mert úgy gondolod, hogy meg tudnád őket változtatni, de ez ásd el magad emiatt, mert ez nincs így.
Az első feladatod tehát, hogy elengedd ezt az elvárásodat. Nem vagy felelős más emberek energiájáért, nem feladatod őket megváltoztatni. Azonban mivel „követőből véleményvezérré” akarsz válni, ami emberek vezetését jelenti, nem árt, hogyha tisztában vagy azzal az eszköztárral, amivel motiválni tudod a körülötted lévő embereket – jelentse az a meggyőzést, vagy a (pozitív értelemben vett) befolyásolást.
Brendon Burchard 3 ötletet ad ehhez.
1. Az emberek mindig azt támogatják, amit ők alkottak.
Ha azt akarod, hogy motiváltak legyenek, akkor be kell vonnod a döntési folyamatba őket. Vezetőként, döntéshozóként egészen biztos vagyok abban, hogy néha úgy érzed, hogy könnyebb lenne bizonyos dolgokat lenyomni a munkatársaid / gyerekeid torkán. Ne kelljen magyarázkodni, egyszerűen csak legyen így „és kész”!
Nem jó irány, ugyanis amiben nem tudnak részt venni az emberek, azzal szkeptikusak lesznek. Úgy fogják érezni, hogy az ő szempontjaikat nem vették figyelembe, nem hallgatták meg őket. És tudod, hogy mit csinálnak azokban a projektekben az emberek, amikkel kapcsolatban szkeptikusak? Elmondom… Semmit. Legfeljebb akkor, hogyha félnek, de szívvel-lélekkel akkor sem fognak kiállni mellette.
Vagy ha meg is lenne a motiváció az induláskor, az első problémával való szembesülés pillanatában kihátrálnának az ügy mögül, mondván, hogy ők „sose akarták”.
Tehát ahelyett, hogy azt mondanád nekik, hogy legyenek motiváltak, a feladatod inkább az, hogy kérdéseket tegyél fel nekik. Legyen ezeknek a kérdéseknek a fókuszában a szenvedélyük, a vágyaik, a szükségleteik, a reményeik és a problémáik.
Lehet, hogy érezted már úgy, hogy valójában az egész semmit sem ér, mert hiába kérdezed, ők nem akarnak válaszolni, vagy segíteni. Akkor kérdezd meg őket személyesen. Ha fontos a részvételük a folyamatban, akkor találd meg a módját, hogy integráld őket.
De nagyon fontos, hogy az emberek el tudják választani az őszinte érdeklődést a manipulációtól. Nem arról van szó tehát, hogy egy kész koncepcióval eléjük állj, vagy kitalálj valamit, aminek az elfogadtatása céljából szervezel egy megbeszélést, és „lenyomod a torkukon” az igazadat. Ehelyett hagynod kell, hogy javaslatot tegyenek a célok kitűzésére, vagy a hogyanok megtalálására.
2. Tedd őket kompetenssé!
Gyakori, hogy az embereknek van céljuk, álmuk, és mégis motiválatlannak tűnnek. Ennek az az oka, hogy nincs meg a kellő kompetenciájuk. Nem látják az odavezető utat. Fogalmuk sincs, hogy mit tegyenek.
Amikor hiányzik a tudás, akkor az gyakran a motiváltság hiányához vezet. Sőt, az önbizalom hiányához is egyben. Hiszen amikor nem érzem eléggé magabiztosnak magamat, akkor kevésbé valószínű, hogy motivált legyek, hogy megcsináljak valamit. Érdemes megértened a kompetencia és az önbizalom egymásra hatását, ami kompetencia-önbizalom összefüggésnek is nevezhetünk.
A kompetencia szót a tudás, a készségek, képességek, tehetség összességeként értjük. Ez segít abban, hogy megszerezd a know-how-t, hogy csinálj valamit. Ha nincs meg a know-how-d, nem fogod megpróbálni. Ha nem fogod megpróbálni, akkor nem fogod növelni az önbizalmat. De hogyha megvan a kompetencia, akkor tudod mi történik?
„Hoppá, megtettem az első lépést! Hoppá, elhagytam a startvonalat! Wow, megvan az első sikerem. Elkezdtem fejlődni. Yes, lendületet szereztem. Sokkal magabiztosabbnak érzem magam. Még motiváltabb vagyok, hogy újra megpróbáljam.” Szóval a feladatod, hogyha tényleg motiválni akarod őket, hogy tegyél fel nekik kérdéseket, amik által közelebb kerülnek a sikerhez.
– „Tudod, hogy mit kellene csinálnod?”
– „Mi van kész a tervedből?”
– „Szükséged van valamilyen új készségre?”
– „Szükséged van egy mentorra?”
– „Szükséged van a témában néhány könyv elolvasására és néhány kurzus végighallgatására?”
Ha látsz valakit, aki el van akadva, akkor gondolkodj el azon, hogy mire lehet szüksége a továbblépéshez. Kérdezd is meg tőle, hogy szerinte mi kellene ahhoz, hogy továbblépjen – egy új eszköz? egy új tréning? egy videó? vagy egy új felismerés?
Mert a feladatod nem csupán az, hogy pozitív szavakkal motiváld, hanem hogy tedd kompetenssé őket. Adj nekik eszközöket, tudást, új anyagokat vagy hozzáférést ezekhez.
Ha vezető vagy, akkor ruház fel döntéshozó hatáskörrel a munkatársadat, és bízz benne. Ez azt is jelenti, hogy hátra kell lépned. Hagyd őt hibázni és próbálkozni.
Az egyik ok, ami miatt az emberek demotiválttá válnak, hogy nagy lelkesen elkezdik – de anélkül, hogy tudnák, hogy is működnek a dolgok –, és azok az emberek, akik próbálják őket motiválni, rögtön kritizálni kezdik őket.
És tudod, hogy mi történik a kritizálásnak köszönhetően? Totálisan elkedvetleníti őket. A Te feladatod, hogy értékeld a próbálkozást, ünnepeld meg az erőfeszítést, és ne csak az eredményt. Meg kell ünnepelned őket, akkor is, ha elbuknak vagy elakadnak.
Hogyha nem nyújtasz aktívan nekik eszközöket, erőforrásokat, oktatást, nem adsz döntéshozatali hatáskört, bizalmat, vagy éljenzed meg őket, ne csodálkozz, ha nem lesznek motiváltak. Elkedvetlenítettnek fogják érezni magukat, és nem lesznek többé céljaik, álmaik és egy vágy, ami hajtsa őket előre.
3. Segítsd kikristályosítani a céljaikat!
Ha valaki nem elég motivált, nem oldja meg a problémát, hogyha azt mondod, hogy „Hékás, legyenek céljaid!” Erre az lesz a válasz, hogy: „Fogd be, most a Netflixet nézem.” Először meg kell tanulnod azt, hogy hogyan tudod onnan elszakítani. Mert ha nincsenek céljai, akkor hiába kérdezed meg tőle, hogy: „Ha meglenne az életedben minden, amit akarsz, és az lennél, akivé válni akarsz, akkor hogy nézne ki?” Számukra ez még túl távoli.
Ne gondold, hogy motiválni tudod az embereket elsőre távoli célokkal. Tudod, hogy kik azok, akik hosszú távú célokkal vagy magasabb szintű célokkal rendelkeznek – amiket egyébként küldetésnek vagy életcélnak hívunk? Akik már most céltudatosak. De azok az emberek, akik elakadtak, akik motiválatlanok, szükséges, hogy megtegyék az első lépéseket. Kezdjék havi célokkal. Ne erőltesd az 5-éves víziót. Azt fogják mondani, hogy „5 év? Azt sem tudom, hogy mit egyek ma este.”
A túlterheltség, ami gyakran demotiválttá tesz az embereket. Gyakran az a baj, hogy túl sok energiát tesznek a dolgokba, és nem ünneplik meg a kis lépéseket, amelyekkel előrehaladnak. Motiválni akarod az embereket? Segíts nekik, hogy felismerjék, hogy mik a kis lépések, megtegyék azokat, és győztesnek érezzék magukat.
És ami meg fontos, hogy amikor beszélgetsz velük, inkább a sikerről beszélgess velük, mint a munkáról. Ez azt jelenti, hogy arról kérdezd, hogy milyen érzés lesz megszerezni a „győzelmet”, hiszen ez fogja motiválni őt. Ez persze nem igaz mindenkire, de a demotivált emberek sokkal szívesebben beszélnek erről, mint az odavezető útról. Ez fogja őket inspirálni.
