- A mai bejegyzésben egy nagyon érdekes filozófiai kérdést fogunk végigjárni. Sokat gondolkodom azon, hogy mennyivel rosszabb vagy silányabb a mai ember minősége, mint amilyen pár évtizeddel ezelőtt volt. Valójában: semennyivel!
- Ebben a bejegyzésben ismét a hosszú távú gondolkodásról fogok beszélni – és adok némi inspirációt a fontos, de nem sürgős feladatok beütemezéséhez!
- Kérlek, hogyha hasznosnak tartod a blogbejegyzést, akkor oszd meg a közösségi média oldaladon. Használd a #BestsellerSiker vagy #BestsellerSikerBlog hashtag-et!
- Ha szeretnél tudatosan dolgozni az önfejlesztéseden, akkor jelentkezz a Brandépítő Mentoring programunkra: https://petobence.hu/brandepito-mentoring
Újdonság:
- Kövess a közösségi médiában!
Mostantól naponta jelentkezünk a Facebook, LinkedIn, Instagram, YouTube és Podcast felületeinken hasznos tartalmakkal (inspirációs témájú posztokkal), amelyek témája az önfejlesztés, marketing és könyvkiadás.
Kövess minket, bátran adj visszajelzést, lájkolj, kommentelj, és oszd meg a téged inspiráló tartalmakat.
- Könyvet szeretnél kiadni?
Gyere el az élő Bestseller Siker Webinárunkra, ahol megmutatjuk, hogyan tudod gyorsan, költséghatékonyan és profi stratégiával megírni és kiadni a saját könyvedet!
Látogasd meg az információs oldalunkat, és jelentkezz be a következő online képzésre!
TUDTAD?
Hetente díjakat, motivációs ajándékokat ajánlok fel azoknak, akik képet vagy videót posztolnak az Instagram-on, és ehhez használják a #BestsellerSikerBlog hashtag-et. Nagyon várom az ezzel az epizóddal kapcsolatos gondolataidat!
KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK:
- A sikeres élet öt törvénye
- Mit tudunk (rosszul) a célkitűzésről?
- Hogyan tűzz ki célokat helyesen?
- A halogatás NEM ciki…
- Halogatásból önbizalom
- Az erő a listában van
INSPIRÁCIÓS IDÉZETEK
TELJES LEIRAT:
A mai bejegyzésben egy nagyon érdekes filozófiai kérdést fogunk végigjárni. Sokat gondolkodom azon, hogy mennyivel rosszabb vagy silányabb a mai ember minősége, mint amilyen pár évtizeddel ezelőtt volt.
A rövid válasz az, hogy semennyivel. Az a helyzet, hogy a mai világban annyi sok lehetőség (és ezzel együtt veszély) éri az embert, hogy sokkal nehezebb kiválasztani, hogy melyikkel akar élni, és általában, még amikor sikerül is választani, azt mérlegeljük, hogy lehet, hogy a másik opció mellett való döntés jobb lett volna. Ez annak köszönhető, hogy a telekomminikáció, az elektronika, a közösségi média, és az egyéb impulzusok annyira eluralták az életünket, hogy rendkívül nagy kihívás saját magunkra, a saját hangunkra figyelni.
Amikor arról beszélünk, hogy a mai ember minőségileg nem azt a szintet képviseli, amilyen 30-50-100 évvel ezelőtt az őseinké volt, azért azt mindig el kell mondani, hogy emberanyag szempontjából nincsen nagy változás, a minket körülvevő világ viszont nagyon is hatással van arra, hogy kik leszünk, és mivé válunk. Ezzel foglalkozik Bruce Lipton epigenetika nevű filozófiai irányvonala, ami arról szól, hogy az ember fejlődését sokkal kevésbé határozza meg a múltja, illetve a genetikája, mint a környezet, ami a mindennapokban körülveszi.
De hogyan lehet ezen felülemelkedni? Merthogy ez lenne a kihívás, azon túl, hogy megmagyarázzuk magunknak, hogy miért nem vagyunk rosszabbak, mint ezelőtt jó pár évtizeddel, a háborúban szolgáló nagyapáink, illetve azok a nagyanyáink, akik – sokszor zokszó nélkül – végigélték a ’40-50-es éveket, vagy az őseink, akiknek annak idején minden nap a túlélésről szólt.
Az egyik legnagyobb és legfontosabb feladatunk az életünkben az, hogy igyekezzünk kevesebbet ítélkezni, kevesebb gyors döntést hozni; úgyis, hogya közösségi média erre kondíciónál bennünket. Ahelyett, hogy ezeket a káros impulzusokat átélnénk, hozzunk egy olyan döntést, hogy eleve kint hagyjuk őket az ajtó előtt, és abba a néhány tevékenységbe, amit örömmel végeznénk, nyakig belemerülünk. Ekkor átéljük az ún. „FLOW”-nak az örömét!
Az a tapasztalatom, hogy ehhez az szükséges, hogy a rövid távú és a túlélést szolgáló mindennapi dolgokon kívül foglalkoztasson bennünket a növekedés is. Érezzük annyira biztonságban saját magunkat, hogy már ne azzal kelljen foglalkoznunk, hogy a jelenlegi mentális, anyagi, vagy fizikai helyzetünket stabilizáljuk – amikor rövidtávú döntéseket hozunk, akkor alapvetően erről van szó. Ehelyett tudjunk arra készülni, hogy hol akarunk lenni egy hét múlva, egy hónap múlva, egy év múlva, egy évtized múlva, egy emberöltő múlva, és ennek köszönhetően a biztonság mellett megjelenik a fejlődés, mint alapérték.
Kiemelten fontos, hogy a rövidtávú gondolkodás mellett ott legyen a hosszú távú, aminek az a záloga, hogy betervezünk a napunkba olyan időszakokat, amikor nem azokkal a dolgokkal foglalkozunk, amik sürgetőek, hanem amik igazán fontosak. (Erről már korábban beszéltem egy blogbejegyzés alkalmával, hogy a testedzés, az önfejlesztés, a mentális fejlődés, az, hogy naplót írunk, kapcsolatainkat bővítjük, fejlesztjük, és segítünk embereknek, ez mind-mind fontos, de nem annyira sürgős dolog, hiszen nem jön ma este a csekk, amit be kell fizetni, mint mondjuk az adóhatóságnak vagy az önkormányzatnak különféle adókat.)
A feladatod az, hogy belemerülj, és csak néhány dologgal foglalkozz! Legközelebb beszélni fogok arról, hogyan is állapíthatod meg, hogy mik azok a tevékenységek, amik neked igazából örömet okoznak.
Zárásképpen álljon itt egy kung-fu bölcsesség, amit egyszer hallottam, és remélem, hogy érthető lesz számodra! Sokkal fontosabb, hogy kevés dolgot figyelj és kövess, annak viszont a mélységét és az összefüggésrendszerét átlásd, mint az, hogy sok dologról tudj valamennyit.
A kung-fu bölcsesség így szól: “ezerszer jobban félek attól az egy ütéstől, amit tízezerszer gyakoroltál, mint amit attól a tízezertől, amit egyszer gyakoroltál”.
Ezért is javaslom azt, hogy egy-egy tevékenységet válassz ki magadnak, és kezdj el gondolkodni, hogy:
Mi az a tevékenység, amit már most is imádsz, de ha eltelik 10 év, és fejlődni tudsz benne, hozzátanulsz, és még jobb leszel benne, még többen figyelnek rád, és napi szinten gyakorlod, akkor még jobban fogsz?