Szeretettel üdvözöllek!
Éppen 3 éve, hogy vállalkozásba kezdtem, és utolsó alkalmazotti munkahelyem a magyar parlament volt, ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy megmutassam, hogy melyik is volt a szobám ablaka, amíg az ország egyik legpatinásabb épületében dolgozhattam. (Ezt a videó végén láthatod is.)
Akad azonban más apropója is, hogy a Kossuth téren vettem fel a legutóbbi blogvideót: mégpedig az, hogy két hét múlva választásokat tartunk az országban. Nem kampányolni szeretnék, csupán megosztani egy furcsa érzést, mégpedig, hogy mi zavar ezzel kapcsolatban.
Rendkívül szomorúan látom, hogy baráti kapcsolatok, emberi viszonyok, vagy éppen a családi harmónia sínyli meg, hogy sokan óriási vehemenciával vonódnak be a politikát érintő kérdésekbe.
És nem a témával van a probléma, mert felelős állampolgárként jogunkban áll véleményt formálni a társadalom ügyeiről, hanem sokkal inkább arról, hogy a médiumok, a közvélemény, sokszor a multinacionális vállalatok, vagy – jelen esetben – a pártok, hogyan építenek két zsigeri ösztönünkre: a mohóságra, illetve a félelemre.
Azonban, hogyha alkotó vagy, és nem csupán fogyasztó, akkor arra biztatlak, hogy ismerd fel ezt a szándékot, lépj eggyel hátrébb, és mosolyogj, ahelyett, hogy bevonódnál a vitákba, és barátokat, vagy értékes rokoni köteléket veszítenél el. Természetesen neked is legyen véleményed, de azt ne a jól hangzó ígéretek, vagy a páni félelem határozza meg, hanem az általad támogatni kívánt értékrend.
Ezért azt a challenge-et ajánlom a következő két hétre, hogyha találkozol hírekkel, információkkal a médián keresztül, akkor ismerd fel, hogy milyen eszközökkel akarják a marketinggépezetet rajtad is használni. És persze védd ki, hogy érzelmileg teljesen bevonódj!
Szép hetet kívánok!
Egy válasz
Kedves Bence igazad van nem szabad bedülni azoknak akik csak a saját érdekük védelmében, és nem a nemzet jobbá tételében tevékenykednek.