A maga módján vallásosságról… (és az életcél meg nem találásáról)

Nincs előttem statisztika, és most nem is az adatok itt a leglényegesebbek. Mindenesetre még gimnazistaként egy népszámlálás adatait elemezve, feltűnt egy olyan kategória, amit akkor még nem tudtam hova tenni…

Egészen pontosan a magyar társadalom vallási mutatóira voltam kíváncsi. A történelmi egyházak jelentősége megkérdőjelezhetetlen volt (talán most is az), de volt egy olyan elnevezés „a maga módján vallásos”, ami elég nehezen megfoghatónak tűnt.

Azóta eltelt közel 20 év, és két dolog is változott: egyrészről ez a szám egészen biztosan növekedett… másrészt pedig ma már tudom, hogy mit jelent…

A maga módján vallásos ember, aki a hagyományos tanítórendszerek (pl. történelmi vallások) mindegyikéből önkényesen (azaz sokszor csupán a pillanatnyi érdekei szerint) kiválogatja a számára szimpatikus elveket, tanításokat, értékeket. Minden tanítóban, minden tanításban észreveszi a tökéletlenséget, és mivel nem tartja őket „az igazság hírvivőinek”, nem köteleződik el egyik mellett sem, hanem inkább mazsolázik a neki tetsző elemekből.

Hogy miért baj ez?
Az alábbi példát Kassai Lajostól, a lovasíjásztól hallottam egy előadásban:
200 méterre kellett lefúrnia ahhoz, hogy kristálytiszta ivóvízhez jusson. Ezen a 200 méteren vannak nehéz kőzetrétegek, homok, agyag, stb. Ezek szimbolizálják a kényelmetlenségeket, de ahhoz, hogy elérd a célod, át kell ezeken törni, túl kell rajtuk jutni; és a végén eljutsz a vízig.

A maga módján vallásosság esetében ezt a 200 métert több különböző iskolából össze lehet tenni. 10 méter a buddhizmusból, de olyat találok ott, ami annyira nem tetszik – nehéz áttörni a fúrót, akkor megyek tovább… 20 méter a kereszténységből – de ott is jönnek a kellemetlenebb tanítások, aminek köszönhetően változni kéne… megyek tovább… még 10 valami másból, stb. A végén kijön a 200 méter, csak vizem nincs.

Pedig az életed értelmét és küldetését a víz felszínre juttatása adja. Ez a lényeg. És ha ezt fel akarod hozni a mélyről, akkor egy irányba konzekvensen és következetesen haladnod kell.

De megnyugtatlak… hiszem, hogy mindegyik út kínálja a vizet. Mindegyik úton el lehet odáig jutni. De ha ezeket a tanítási rendszereket a magam módján kezdem el követni, és mondjuk ki: összekutyulom, akkor sosem találom meg az utat a vízig.
***
Hiszem, hogy ez nem csak a vallásossággal van így manapság. Mennyi könyvbe belekezdünk lelkesen, és amikor jön egy unalmasabb vagy nehezebb szakasz benne, akkor inkább félretesszük? Hány tanító munkásságát kezdjük el követni – akár a magán- vagy a szakmai életünkkel kapcsolatosan, és amikor nehézségekbe ütközünk, akkor abbahagyjuk?

Ha kiválasztasz magadnak egy személyt vagy egy tanítási rendszert, akkor annak ne csak azokat a részeit fogadd el, amik első blikkre tetszenek. Ne csak a felszínt kapargasd meg, hanem áss lejjebb, és bár lesznek „kavicsos részek”, ahol megáll a fúrófej, de ha igazán elkötelezett vagy, akkor le fogsz jutni a vízig.

Sok sikert a kútfúráshoz!