A mai bejegyzésben szeretnék néhány szót ejteni a kritikák kezeléséről.Ma az interneten (főként a Facebook-on) boldog-boldogtalan kommentel, rengeteg impulzus érkezik, és bizony nem kevés ezek közül a kéretlen kritika is.
Természetesen érdemes elkülöníteni az építő jellegű kritikát a destruktív kritikától. Persze, sose kellemes ez utóbbi, de tegyük hozzá, hogy az nem téged minősít.
Azonban talán egy zárójelet megér, hogy ejtsek arról néhány szót, hogy sokan nem tudják, vagy nem érzik, hogyan kellene kezelni azokat, akik destruktív kritikát fogalmaznak meg.
„Akkor most tiltsam le a hozzászólásokat?” Nyilván, hogyha nagyon nagy százalékban érkeznek ezek a megbotránkoztató visszajelzések, akkor valószínűleg ez a legjobb megoldás, de ez korántsem szükséges, hogyha a száz emberből egy vagy kettő megfogalmaz ilyen jellegű kritikus gondolatot.
Egyrészt számodra is akár hasznos információ lehet, a másik pedig, hogy azoknak, akik olvassák, nagyon fontos lehet az, amit Te válaszolsz rá. És itt, amikor kioktató jellegű viszontválaszok érkeznek, azon szoktam elgondolkozni, hogy az a szolgáltató, aki a választ erre az adott esetben „fikázós” kommentre megadja, tudja-e, hogy egyébként ebből millió következtetést le tudnak vonni azok, akik olvassák. Lehet, hogy sokan egyetértenek a kioktató válasz tartalmával, de „a stílus maga az ember”, ahogy szokták mondani.
Tehát figyelj arra, hogy milyen hangnemben válaszolsz, és azt is tudd, hogy nem elsősorban neki lesz ez fontos, hanem azoknak, akik téged olvasnak. Aki egy „fikázós” kommentet ír be, azt valószínűleg nem tudod meggyőzni, és nem is feltétlenül az a cél, hogy őt meggyőzd. Ehelyett azért is bánj vele jól, hogy úgy érezzék az olvasók, nézők, hogy „wow, ez egy nagyon értelmes ember, aki stílusos és kifinomult választ ad”, így ezzel az ő szemükben erősen nőni fogsz. Ezért gondolom, hogy mindenképpen adj lehetőséget a kommentelésre és visszajelzések adására, mert igazából minden visszajelzést a saját javadra tudsz fordítani, legyen az kritikus vagy dicsérő.